Történet

A lelkiség történetének fejlődése Charles de Foucauld-tól napjainkig

Charles de Foucauld életének visszhangjai

Charles de Foucauld Strasbourgban (Franciaország) született 1858. szeptember 15-én. Van egy három évvel fiatalabb húga, Mária, aki 1884-ben Raymond de Blic felesége lesz. 1864-ben a két gyermek árvaságra jut. Charles akkor hat éves. Anyai nagyapja magához veszi húgával együtt és gondoskodik nevelésükről. Az 1870-s háború és Elzásznak Németországhoz való csatolása után a francia nemzetiséget választja a számukra, és Nancyba költözik. Charles ennek a városnak gimnáziumában folytatja tanulmányait. Gyermekkora keresztény nevelése lehetővé teszi, hogy buzgón elsőáldozó lehessen, de ez a nevelés nem elég szilárd ahhoz, hogy segítse a kamaszkorában és 1874-től kezdve elveszti a hitét. Bővebben>>> 

Charles de Foucauld lelki családja

Amikor Charles de Foucauld 1916. december 1-én Tamanrasset-ben meghal, a Jézus Szent Szíve Testvérek Egyesületének 49 bejegyzett tagja között van ő is, melyen életének utolsó éveiben igyekezett dolgozni és a Direktóriumot írta a számára. „Íme, halálával minden megszűnt”, írja Laurain atya, az Egyesület titkára, és mindenki azt gondolja, hogy a csoport, amely alig kezdődött el létezni, megszűnik. Kivéve Louis Massignon-t (1883-1962), egy világviszonylatban ismert iszlám szakértőt, aki 1909-ben találkozott először Charles de Foucauld-val és haláláig levelezett vele. Ő mindent megtesz, hogy életben tartsa az „idősebb testvére” által megálmodott Egyesületet. Bővebben>>>

Az Írások menüpont alatt is található írás ChdF lelki családjáról Bővebben>>>

Charles de Foucauld világi és papi közösségei

A két lelkiségi közösség története visszanyúlik az ötvenes évekig. 1950-ben René Voillaume atya kiadja az „Emberek között” c. könyvet. Ez a könyv ismerteti a Jézus Kistestvérei férfi közösségek életformáját és a módot, ahogy Foucauld atyát követik, és üzenetét magyarázzák. Mert meg kell magyarázni azt, ami ekkor, mint újdonság jelenik meg; sürgeti minden keresztény meghívását az Istennel megélt barátságra és azokra az utakra, amelyeket magunkévá kell tenni a világban megélt „szemlélődő élet” során. Ennek a könyvnek jelentős hatása lesz, és több nyelvre lefordítják; általa sokan megismerik Charles de Foucauld-t és lelkiségét. Magyarul 1969-ben jelent meg először, majd másodszor 2007-ben az Agapé kiadó gondozásában. Voillaume atya tanácsaival segíti a csoportokat, amelyek ebben az időszakban jönnek létre. Bővebben>>>

Útmutató a papi közösség működéséhez>>>