 |
N á z á r e t
Rejtett élet a világban - lelkiség Boldog Charles de Foucauld nyomdokain
|
2020. május 26-án Ferenc pápa engedélyezte a Szenttéavatási Kongregáció által előterjesztett nyolc dekrétum nyilvánosságra hozatalát. Az elismert csodák között van a boldog Charles de Foucauld-nak tulajdonított csoda is. A hivatalosan is elismert csodás esemény Saumurben történt 2016 novemberében....
Hugues Lefèvre cikke, 2020.05.29.
2020.május 28.
Ma érkezett a magyar nyelvű híradásban is, a Magyar Kurír közlése!
2020.május 27.
Ma jött a várva várt hír, miszerint Ferenc pápa aláírta a dokumentumot többek között Boldog Charles de Foucauld szentté avatásáról, elfogadva egy csoda hitelességét az ő közbenjárására! Már csak a közeli dátumot várjuk az eseményről!
A mai idegennyelvű híradások erről:
http://press.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2020/05/27/0303/00685.html
Várjuk a magyar híradást is, amit hamarosan közzé teszünk!
2017 ősztől ismét létrejött egy kis létszámú Jesus Caritas papi közösség Boldog Charles de Foucauld lelkiségében, Budapesten. Tagjai különböző egyházmegyékhez tartoznak. A tervek szerint tavasszal és ősszel egy-egy napos találkozó lesz Budapesten, míg nyáron, egy előre megbeszélt helyen az országban, 2 éjszakás csendes, sivatagi napokat töltenek együtt megosztással, imádsággal, szentmisével, Szentségimádással, magányos idővel. 2018-ban Szeged mellett Domaszéken, a Zöldfás Lelkigyakorlatos Házban voltak hatan. Az érdeklődők Száraz László atyánál jelentkezhetnek a Budapesti Központi Szemináriumnál avagy a kapcsolattartó Medgyessy László címén: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
2018. augusztus 16-18. között Sáregresen, a Jó Pásztor Lelkigyakorlatos Házban tartott ismét lelkigyakorlatot a Názáret Közösség világi testvérisége. A két napos csendes programot Száraz László atya vezette. Előadások, csendes ima, Szentmisék, Szentségimádás, zsolozsma és közös étkezések töltötték ki a napokat.
Kedves Kistestvérek!
Örömömre szolgál, hogy az általános Káptalanuk alkalmából fogadhatom önöket. Köszöntöm a legfőbb elöljárót és önökön keresztül Jézus Kistestvérei közösségének minden tagját.
A Káptalan megünneplése minden Istennek szentelt közösség számára a kegyelem időszaka. Az imádság és a testvéri szeretet légkörében a szerzetesek összegyűlnek, hogy együtt hallgassák a Szentlelket, és hogy együtt vitassák meg azokat a kérdéseket és kihívásokat, amelyekkel a történelem adott pillanatában a közösségük konfrontálódik. Viszont azelőtt, hogy a gyakorlati kérdésekről tárgyalnának, a Káptalan egy közös lelki tapasztalat is, alkalom, hogy visszatérjenek a személyes és közösségi hívás forrásához.
Az önök intézményének (szerzetesközösségének) forrásánál alapítójuknak, Magdeleine kistestvérnek, Isten gyengédségének ellenállhatatlan megtapasztalása áll. Boldog Charles de Foucauld nyomában Magdeleine kistestvér észrevette, hogy a mindenható Isten, a világmindenség Teremtője és Ura, nem félt kisgyermekké lenni, Mária karjaira bízva magát irántunk érzett szeretetből, és továbbra is alázatosan nekünk akarja adni magát, csupán szeretetből. Ma – az alapítás után eltelt majdnem nyolcvan évvel később – több mint ezer kistestvér van jelen a világban. Emberileg nehéz helyzetekben élnek a legkisebbekkel és a legszegényebbekkel. Elsősorban nem azért vannak közöttük, hogy ápolják, tanítsák őket vagy katekézist tartsanak nekik – még ha sok mindent meg is tesznek –, hanem azért, hogy szeressék őket, hogy a kicsikkel legyenek, ahogy Jézus tette, hogy hirdessék az evangéliumot az egyszerű munkás életükkel, a jelenlétükkel, a barátságukkal és a feltétel nélküli befogadásukkal. Fontos, életbevágóan fontos önök számára, hogy szüntelenül visszatérjenek Isten közelségének ezen kezdeti megtapasztalásához, aki alázatosan és kedvesen nekünk adja magát, hogy megmentsen és szeretetével betakarjon minket. Istennek ez a szeretete kell, hogy egyre jobban kifejeződjön – inkább a gesztusokban, mint a szavakban: a mosolyban, a csendben, a szentségimádásban, a türelemben. Eszembe jut a tölgyfa és a mandulafa párbeszéde. A tölgyfa azt mondja a mandulafának: „Beszélj nekem Istenről!” És a mandulafa kivirágzik. Ez az, amit az Egyház kér önöktől: virágozzanak, virágozzanak Isten szeretetének gesztusai által!
Kedves nővérek! Törekedjenek arra, hogy buzgósággal éljék lelki életüket, mert ebből a szeretetből, amelyet Istentől szüntelenül és mindig megújult módon kapnak, túlcsordul a testvéreik iránti szeretetük. Erre a lelki életre szomjaznak a fiatalok és ez ad lehetőséget nekik arra, hogy saját helyzetükben válaszoljanak az Úr hívására. Ezt az evangéliumról tanúskodó lelki életet várják a szegények is.
Szívükben hordozva a Gyermek Jézust ne féljenek előre menni mindenhová, ahol világunk legszegényebbjei élnek. Maradjanak szabadok a „művektől” és a dolgoktól, szabadok, hogy szerethessék azokat, akikkel találkoznak, bárhová is vezeti önöket a Lélek. Szabadok, hogy repüljenek; szabadok, hogy álmodjanak. A mai idők nehézségei önöket is osztozásra készteti annyi testvérükkel együtt: önök is arra kényszerülnek, hogy bezárják vagy elhagyják házukat, hogy máshová meneküljenek; önök is ismerik az életkor, a magány és a szenvedés megpróbáltatásait; önök is megtapasztalják a fáradtságos utat, hogy hűségesek maradjanak a sivatagon történő átkelésben. De mindezzel együtt a szívükben hordott szeretet szabad nőkké teszi önöket, akik a lényegeshez ragaszkodnak.
Közösségeikben a testvéri élet minősége legyen a szívügyük. Magdeleine kistestvér megtalálta az igazi örömet a megpróbáltatások ellenére is. Az örömet, Jézust követve a szegények között, amelyet mindenkivel megosztott, kezdve a kistestvéreivel. Az egyszerűség és az öröm hozzátartozik a megszentelt élethez – az önökéhez még különösebb módon. Názáretben a Gyermek Jézus boldog volt, bizonyára játszott és nevetett Máriával és Józseffel, a korabeli gyerekekkel és szomszédokkal. Hogy a közösségi élet ízét újra megtalálják, mindig az egyszerűséget, a szeretetet, az apró figyelmességeket, a szolgálatot és a meglepetéseket keressék.
Ebből az önök közötti testvéri szeretetből születik a tekintély szolgálata. A felelősség gyakorlása az Egyházban a közös és testvéri akaratból születik, abból hogy hallgassák az Urat, hogy az iskolájába járjanak, és a Lelkéből éljenek azért, hogy Országa mindenki szívéhez eljusson. Ebben a közösségi és testvéri meghallgatásban talál helyet a dialógus és az engedelmesség. És egy ilyen engedelmességben, mint amilyen a Gyermek Jézusé, minden kistestvér növekszik „bölcsességben és korban Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52).
Az egymás között megélt testvériség megnyitja szívüket, hogy mindenkiben testvért lássanak. Alapítónőjük elküldte önöket, hogy „arabok az arabok között, nomádok a nomádok között, munkások a munkások között, és főleg emberek legyenek az emberek között.” (Annie Jézus kistestvére: Magdeleine Jézus kistestvére – Betlehem tapasztalata a világ végső határáig c. könyv, Cerf). Vásárosok a vásárosokkal, mint itt, Rómában. Így történt, hogy az intézmény számos országba eljutott és önök találkoztak a különböző származású, nyelvű, vallású kicsinyek sokaságával. Szívüknek nincs határa. Természetesen a világot egyedül nem tudják megváltoztatni, de fényt gyújthatnak, hordozva az Evangélium örömét a kerületükben, az utcákon, elvegyülve az embertömegben, mindig közel a legkisebbekhez.
Önök, akik szintén egyek a legkisebbek közül, és akiket a Boldogságos Szűz Mária bemutat Fiának, Jézusnak, a mi Urunknak, számíthatnak az ő anyai közbenjárására és az Egyház imájára Testvériségükért, különösen most, az általános Káptalanuk alkalmával.
Valóban köszönöm. Köszönöm a látogatásukat és kérem, imádkozzanak értem.
Köszönöm! Ferenc pápa
Ferenc pápa beszéde - Róma, 2017. október 2.
Őszentsége Ferenc pápa örömmel csatlakozik hálaadásával azon csoportok felelőseihez és tagjaihoz, amelyeket Boldog Charles de Foucauld lelkisége inspirál. A Szentatya azt kívánja, hogy a Boldog intuícióit követve Názáret lelke megvilágosíthassa számos ember mindennapi, egyszerű életét és kapcsolatait. Annak példája, aki Jézust követve mindenki befogadására nyitott "egyetemes testvér" akart lenni, segítsen - mindenki vallási hagyományát tisztelve - fölfedezni, mennyire fontos a legszegényebbek, legelhagyatottabbak közelsége az emberségben való növekedéshez.
"A keresztényeknek úgy kell tekinteniük minden emberre, mint nagyon szeretett testvérre" - írta. Ez számára valóban azt jelentette, hogy a másikat szeretve tanuljuk meg Istent szeretni. "Az Isten szeretete, az emberek szeretete: ebben áll, remélem, az egész életem." (1890. ápr. 24.) Charles Jézus testvére teljesen mások szolgálatára szentelt alázatos és rejtett életének tanúságtétele serkentse a fiatalokat arra, hogy az Úr hívását fölismerjék és örömmel válaszoljanak rá. Mindent elhagyva kövessék őt, megszabadulva a gazdagság és hatalom vágyától! Az Irgalmasság Évében a népek közötti békét és kiengesztelődést az ő közbenjárására bízva, a Szentatya nagy szeretettel adja apostoli áldását mindazokra, akik a lelkiségéből élnek, valamint azokra, akik az ő kisugárzásából részesülnek.
Vatikán, 2016. június 22.
Pietro Parolin bíboros
Ferenc pápa államtitkára
(Fordította: HE)
Kedves Testvérek!
2016. november 12-én megünnepeltük Károly testvér halála 100. évfordulóját. Erről a Magyar Kurír szép cikket közölt:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/szaz-esztendeje-halt-meg-boldog-charles-de-foucauld#lightbox['gs73507']/1/
A Kossuth Rádió 2016.11.08-án a Tanúim lesztek c. műsora is Foucauld atyáról szólt:
Tanúim lesztek - Kossuth Rádió
A Mária Rádióban az 2016.11.11.-én a Napindító c. műsorban hangzott el riport az ünnep kapcsán.