Hírek

Szent Ferenc Földje programok - Bicske 2016

                           Szent Ferenc földje

 

      Mány és Bicske között – két kilométerre a főúttól – Babos-hegyen, egy földút mentén fekszik az a közel másfél hektáros terület, amely nyitva áll mindazok előtt, akik néhány napon, egy-egy héten át testvérekkel együtt úgy szeretnének élni, mint Jézus Názáretben, egyszerű körülmények között, a természetben kétkezi munkát végezve napi háromszori közös imádság mellett.

      2001 tavaszán a Jóisten vezetett el bennünket ide, ebbe a csodálatos – mint kiderült, eladó – szőlő-gyümölcsösbe. Eszünk ágában sem volt földet vásárolni, a hely teljesen ismeretlen volt előttünk, azelőtt sohse jártunk erre, de engem rögtön megragadott a „világ végén” lévő, háromszáz méter hosszú, akkor még „csak” harminc méter széles déli lejtő szépsége – az egyik végén faházzal, a másikon egy százéves présházzal és pincével.

     Gondolataim ettől kezdve folyton e körül keringtek: milyen jó lenne itt környezetkímélő módon, mérgek nélkül gazdálkodni, óvni az élővilágot, összhangban élni a természettel. Vendégeket fogadni, megteremteni a lehetőséget, hogy sokan jöhessenek ide elcsöndesedni, elmélyülni, és ez a darabka föld ne csak kert, ne csak gazdálkodásra alkalmas terület, hanem olyan hely legyen – természetesen házi kápolnával –, ahol a Jóistennel és egymással is találkozhatunk, megélhetjük a közösséget, együtt imádkozhatunk és dolgozhatunk.

Pénzünk azonban nem volt, megvenni nem tudtuk volna.

      Hónapok álmodozása után az egészet letettem az Úr kezébe, lemondtam róla, s megnyugodtam. Nem sokkal ezután hirtelen ölünkbe hullott a lehetőség, s megvettük a telket. 2002. február 11-én, a lourdes-i jelenés napján (!) írtuk alá a szerződést.

     Kezdettől fogva úgy tekintettem erre a darab földre, hogy ez nem a miénk, nem az enyém, hanem azért van, hogy Isten tervei megvalósuljanak rajta. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők”, de ha valóban terve van vele, akkor csak rendelkezésére kell bocsátanom.   

     Carlo Carretto mondása járt a fejemben: „Teremtsétek meg az imádság helyeit, s majd jönni fognak az emberek!”

      A 90-es évek elején ismertem meg a pinkafői (ma Pinkafeld) Szent Ferencről elnevezett osztrák laikus közösséget, a „Franziskusgemeinschaft”-ot. Assisi szentjétől megigézve 1981-ben nyolcan nekivágtak, hogy közösségben éljék az evangéliumot, együtt dicsőítsék Istent, egyszerű kétkezi munkás életükkel, önmagukat szegényítve szolgálják a közeli és távoli földrészeken élő szegényeket, és minden teremtménnyel egységben élve a teremtett világ megóvásán munkálkodjanak.

     Ma - harmincöt év múltán - tizenöten vannak, akik az élet-, ima-, és vagyonközösség tagjai, de a belépés szándékával vagy csupán érdeklődő vendégként hosszabb-rövidebb ideig sokan éltek, élnek és dolgoznak együtt velük.

     Szoros barátság fűzte őket a Boldog Charles de Foucauld-t követő Jézus Kistestvérei szerzetes közösséghez, tulajdonképpen a velük való találkozás indította el őket ezen az úton.

     Néhányan közülük évente többször is tartottak, illetve tartanak kisebb-nagyobb csoportoknak ún. sivatagi heteket Assisi mellett valamelyik remeteségben.

                  

     2003 júniusában újbóli meghívásukra már másodszor tölthettem velük hét napot Assisiben, ill. a Monte Subasio túloldalán fekvő romfalucskában, Nottianóban. Örömmel mentem, mert akkor már jó tíz esztendeje barátaimnak, testvéreimnek mondhattam őket. Életmódjuk, gondolkodásuk, természetszeretetük közel állt hozzám, s mikor megvettük a földet, ilyesfajta közösség és életforma lebegett szemem előtt.

    A közösség egyik alapító és meghatározó tagja, Fritz Giglinger vezette ezt a sivatagi hetet. Sokat meséltem neki babos-hegyi álmaimról, terveimről, vízióimról. A hét egyik napján Szent Klára templomában Szent Ferenc keresztje előtt imádkoztunk. A templomból kijőve Fritz testvér azzal az imájában kapott sugallattal állt elő, hogy nálam Bicskén is tarthatnánk hasonló imádságos és munkás sivatagi heteket.

    

    Lelkes osztrák barátaim és néhány magyar testvér részvételével 2003 szeptemberében tartottuk meg az elsőt, melyet – Fritz testvér vezetésével – további tizennyolc követett, néhány állandó, több visszatérő testvérrel, valamint újabb és újabb résztvevőkkel.

    Az évek során sikerült megteremtenünk az egyszerű élet feltételeit. A faházban tavasztól őszig nyolc főt kényelmesen el tudok helyezni, a présházban tudunk főzni, a mellette felállított hosszú asztalnál étkezni. Az osztrák testvérek keze munkáját dicséri a présház padlásán kialakított és teljesen fölszerelt, szép kis kápolna, ahol reggel és este imára gyűlünk össze, továbbá a szabadtéri kápolna nagy fakereszttel, oltárral, padokkal, a fáskamra és még sok minden más.

    Fritz testvér a „birtoknak” mint a Franziskusgemeinschaft „filiájának” a Franziskushof nevet adta. Sokáig nem találtam meg ennek legjobban csengő magyar megfelelőjét, mígnem 2007 szeptemberében megszületett a mindenkinek tetsző magyar elnevezés: Szent Ferenc földje.

    A présházat még a kezdet kezdetén Názáretnek neveztem el. Ahogy Károly testvér (Charles de Foucauld) és a Kistestvérek Jézus rejtett názáreti életét élik, úgy ezeken a heteken mi is szegényen, egyszerű körülmények közt élünk, kétkezi munkát végzünk, imádkozunk, nem törekszünk nagy dolgokra: néhány napig, egy hétig megpróbáljuk mi is közösségben élni az evangéliumot.

    2007-ben „Szent Ferenc kalendárium” címmel magyarra fordítottam Fritz testvér „Franziskuskalender”-jét, mely alcíme szerint: „Egész évre szóló olvasókönyv a boldog-szegénység misztikájához egy évre, életed minden egyes évére”. (Még kapható nálam.)

    2012-ben lezárult az első korszak. Az idős osztrák testvérek nem jönnek többé. Nem akartam, hogy közös erőfeszítéseink, munkánk, álmaink és gyönyörű vízióink köddé váljanak, azóta nélkülük próbálom folytatni, vezetem ezeket a napokat, heteket. Az elmúlt három évben sok minden megépült, többek között a régóta tervezett nyitott konyha a kenyérsütő kemencével, játszótér az unokáknak és vendég gyerekeknek, egy szerszámos házikó, hogy a présház rossz időben és hűvös estéken végre igazi étkező és tartózkodási hely lehessen, ne a fűnyíró, a locsolótömlők és szivattyúk, a körtés ládák vagy műanyag hordók között kelljen araszolnunk vagy fölöttük ugrálnunk. Az elkorhadt, földbe ásott asztal és padok helyett készült egy erősebb, mozdítható asztal támlás padokkal – ezek mind külső, fizetett erőkkel.

     Jó lenne megint mindent közösen, saját kezűleg készíteni ügyes testvérek segítségével. A kertben még jócskán van áthatolhatatlan bozót, beültethető terület, van sok-sok lehetőség különféle ötletek megvalósítására. Munkánk eredményét, a természet ajándékait közösen élvezzük.

     Magam is hosszú ideje ismertem és követtem már Boldog Foucauld atyát, a „sivatag szentjét”, több mint egy évtizede kapcsolódom a budapesti Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösséghez. Kápolnám berendezése is tükrözi ezt.

2015. december 1-én, Károly testvér mártírhalálának 99. évfordulóján tizenhárman egy évre el is köteleződtünk a világiak Názáret közösségében.

                                                                       Németh Marietta

Honnan ered, mit takar a sivatagi hét elnevezés?

    Maga a név Carlo Carrettótól származik, aki atyai jó barátja volt az osztrák közösségnek, kistestvéri hivatása kezdetén maga is hosszú időt töltött a sivatagban.

    Fritz Giglinger vezetésével az ausztriai Regelsbrunnban, Jézus Kistestvérei fraternitásában 1976 decemberében tartották az első sivatagi napokat, melyet a mai napig több mint kétszáz követett: Ausztria különböző helyein, Assisiben, Spellóban, az Assisitől 12 km-re fekvő Nottianóban, továbbá Bicskén és egy bajorországi hegyi kunyhóban. Néhány ezer testvér biztosan részt vett már ilyen napokon, heteken, ki egyszer, ki kétszer, ki többször is.

   A 70-es évek végére ezekből a közösségben eltöltött napokból, hetekből fejlődött ki az un. sivatagi mozgalom, a Wüstenbewegung. Nem volt tagság, de legalább háromezren ide tartozónak érezték magukat Ausztria-szerte. Számukra íródott a Wüstenkurier c. folyóirat.

    Mi kötötte össze ezeket az embereket? A világ szegényei iránt érzett szolidaritás, az igazságosság és a béke melletti kiállás, a teremtett világ megóvása és az evangéliumon alapuló egyszerű élet.

Mi is valójában a sivatagi hét?  

   

     A sivatagi hét nem lelkigyakorlat, nincsenek előadások, de minden hétnek van témája, pl. egy mondat a Szentírásból. A reggeli imában kapunk egy életünkre vonatkozó kérdést, melyen napközben gondolkodhatunk, s az esti imában válaszolhatunk rá, ha akarunk. Nem kötelező.  

      Fritz testvér több évtizedes meglátásai, élményei alapján a következőket írja róla:

     „Nehéz pontosan meghatározni, mert mindenki számára más és más. Ahány ember, annyiféleképpen éli át. Van, aki itt találkozik először Istennel, van, aki hosszú idő után újra rátalál. Van, aki hosszú időn át cipelt terhektől szabadul, vagy éppen közösségre lel.

      Ki kell lépnünk a mindennapokból, megszokott körülményeink közül, a kényelmünkből, a teljesítménykényszerből, a minket állandóan körülvevő zajból, a fogyasztói létből, és be kell lépnünk a sivatag csöndjébe, ha úgy tetszik, ki kell vonulnunk a pusztába. A csöndben vagy munka közben van idő arra, hogy befelé nézzünk, rácsodálkozzunk a bennünket körülvevő szépségre, hogy apróságokat észrevegyünk, amelyeken keresztül Isten szólni akar hozzánk.

      Aztán egyszer csak látni, hallani kezdünk, kezdünk megsejteni valamit. Látjuk magunkat, a többieket, meglátjuk Istent. Lassan megnyílunk, megszólalunk. Van, aki életében először itt mer saját szavaival imádkozni. Van, aki könnyeivel küzd, vagy szabadon is engedi őket. Meghallgatjuk egymást. Egyszer csak meghalljuk Istent. Imádkozunk. Együtt ünnepeljük az Eucharisztiát. Jézus bennünk és köztünk lesz.   

     Együtt eszünk, iszunk. Együtt dolgozunk. Énekelünk, sokat nevetünk, örülünk egymásnak, mindennek. A nehézségek nem morgolódásra, hanem mosolyra késztetnek, általánossá válik a vidámság. Új élet kezdődik bennünk.

      Házunk, lakásunk – ahonnan jöttünk – a biztonságot, meghittséget jelentő otthonunk. Mindaz megvan benne, amire szükségünk van, ami kényelmünket szolgálja. Csinosítjuk, hogy jól érezzük magunkat benne.

     A sivatagban, a pusztában szintén házban lakunk, de ez inkább olyan, mint a szegény embereké. Egyszerű, szerény hajlék, ahol csak a legszükségesebb dolgokat találjuk. De az egyszerűség, szegénység nem riaszt bennünket, sőt inkább vonzó számunkra. Egyből otthon érezzük magunkat. Rádöbbenünk, milyen kevés szükséges a boldogsághoz.

     Közösségi életünk központja a kápolna. Isten mindig, mindenütt jelen van: benned, a többiekben, minden teremtményben. Bizonyos helyeken pedig különösen is jelen van. Ezt érezzük ezekben az egyszerű, sivatagi kápolnákban.

     Jól érezzük magunkat itt! Letérdelünk, énekelünk, imádkozni kezdünk, szívből, szeretettel. Végre van rá időnk, sőt vágyunk imádkozni - hosszan, szabadon. Nem nézzük az órát. Olykor csendben vagyunk, néha hosszan is, de nem kínos ez a csönd. Nézzük Jézust, s Ő néz minket, csak úgy együtt vagyunk vele. Ha valaki meg akar szólalni, bátran megteheti, kérhet vagy javasolhat éneket, imát, el is kezdhet egyet. Elmondhatja örömét, fájdalmát.

Együtt dicsőítünk, kérünk, hálát adunk, könyörgünk. Odavisszük Jézushoz szeretteinket, távoli testvéreinket, a világ szegényeit.

Itt mindent szabad. A kápolna a sivatag szíve.

      A sivatagban egyszerű ételek kerülnek az asztalra. Kenyér, zsír, hagyma, krumpli, lekvár, méz, tej, gyógyteák, és mindaz a zöldség, gyümölcs, amely a kertben éppen terem. Az egyszerű étel mégis mindenkinek ízlik. Jobb, mint otthon. Mert vidám közösségben fogyasztjuk el. Az étel is Isten ajándéka, itt különösen is megtapasztaljuk, hogyan gondoskodik rólunk.

      Sokak számára világossá válik, hogy a természetben mindent megtalálunk, amire csak szükségünk van: ennivalót, levegőt, napfényt, szépséget, fűben, fában gyógyító erőt; jelen van az élet, a halál, de a feltámadás is.  

      Együtt kell élnünk a természettel. Nem tehetjük tönkre, nem zsákmányolhatjuk ki, nem szennyezhetjük tovább. Óvnunk, szeretnünk kell úgy, mint Szent Ferenc. Naphimnusza a sivatagi hetek talán leggyakrabban énekelt éneke.

     Az utolsó esti liturgia ünnepélyesebb az összes többi imádságnál. Aztán búcsúvacsora, s másnap reggel indulás haza. Sokan nehéz szívvel hagyják el a sivatagot.

     Isten minden alkalommal gazdagon megajándékoz bennünket.”

                                                      ***

       A Jézus Kistestvérei számára „a sivatagba menés” azt jelenti, hogy időről időre visszavonulnak a csöndbe, azért, hogy szemlélődjenek, egyedül az Úrral maradva teljesen ingyenes odaadásban.

A Názáret közösség legalább havonta egyszer találkozik, s ha lehetséges, szemlélődést végez, életvizsgálatot tart, és fejlődik a testvéri életben.

Az életrevízió központi szerepet tölt be a közösség életében. Az evangélium fényében közösen tekintik át az elmúlt időszakot, a Lélek tevékenységét életükben. Számukra ez a megtérés eszköze, a meghallgatás helye, és szorosabbra fűzi a tagok kapcsolatát egymással.

                                    ***********

 

Imádság és munka Szent Ferenc földjén 2016-ban

Sivatagi napok, hetek és hétvégék:

Május 6-8: „Jöjj, Szentlélek!” Osztrák testvérek részvételével, elsősorban németül (v. angolul) tudók jelentkezzenek!

Június 4. szombat 9-19h: közös munka és ima (tereprendezés, asztalos munkák, csiszolás, festés, stb.) létszámkorlátozás nélkül

Június 25. szombat 9-19h: közös munka és ima (kerti munkák, favágás, kertrendezés)

Július 4 – 10: „Uram, a te neved széles e világon mily csodálatos!” (8. zsoltár)

Július 21 – 24: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21)

Augusztus 22 – 28: A Laudato si’ pápai enciklika néhány gondolata

A fenti programokon túl:

     Májustól októberig egy-egy vagy néhány napra – előzetes megbeszélés alapján – szívesen látok egy-két, sőt akár négy-öt főt is, akik közös imádság és munka mellett szeretnék jobban megélni a názáreti lelkiséget vagy a szent ferenci egyszerűséget.

     Ugyancsak májustól október végéig csütörtökönként este 6-tól szeretettel várok a környékről vagy messzebbről is bárkit közös imádságra és agapéra – július 14-e kivételével. Előzetes telefonos egyeztetés azonban – a létszám és időjárás miatt – minden alkalommal szükséges.

Jelentkezés:

Tel: 20-770-8704

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. (A leveleket csak heti egyszer olvasom.)

A jelentkezőknek részletes tájékoztatót küldök.

                                                                     Németh Marietta

Új könyv jelent meg!

Idén, Károly testvér halálának 99. évfordulójára s a jubileumi év kezdetére (1916-2016) új könyvet jelentetett meg a Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség:

Boldog Charles de Foucauld: Naplók és levelek

A könyv kis példányszámban tudott megjelenni támogatóinknak köszönhetően. A könyv a kistestvéreknél szerezhető be, érte támogatást elfogadnak, hogy újabbakat nyomathassunk belőle!

(1094 Budapest, Márton u. 1/B. VI. em. 15. - Tel: 1-359-9755 - Email: budapest@jezuskistestverei.hu)

 

 

99 éve hunyt el Charles de Foucauld

2015 december 1-én, Károly testvér halálának 99. évfordulóján  Székely János püspök atya vezetésével megemlékező szentmisén vettünk részt a Budapest, IX. ker. Gát utcai templomban. A szentmise keretében 11 testvérünk köteleződött el egy évre a názáreti lelkiségben.

A szentmiséről és azt követő agapéról a Magyar Kurír cikke és fotói tudósítanak, több kép a cikk Képgalériájában látható!

A Magyar Kurír cikke és fotói

Új könyv jelent meg

2011 szeptemberben jelent meg Michel Lafon: Imádság 15 napon át Magdeleine-nel, Jézus kistestvérével című könyv az Új Ember Kiadó gondozásában. Bővebben a Könyvek menüpont alatt olvasható.

Könyvvásár

Carlo Carretto három könyve (Levelek a sivatagból; Család, Kis Egyház; Kerestem és megtaláltam) megvásárolható a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központjában: 1125 Budapest, Szarvas Gábor út 58-60. tel.: 06-1-3914-700 vagy 06-1-3914-704, fax: 06-1-3914-728.

A könyvek ára: 700 Ft/darab.